KARI ÖNÉRTÉKELÉS - MAB Intézményakkreditáció 2013/2014

 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) nyolc karral rendelkező, országos és regionális szerepű, nemzetközileg is jelentős felsőoktatási intézmény, hazánk egyik legjelentősebb oktatási és kutatási központja. A BME nyolc kara közül az Építőmérnöki Kar után a Gépészmérnöki Kar a második leghosszabb múltra visszatekintő kar. A Gépészmérnöki Kar önmagában is igen is-mert és elismert része a BME-nek. Jövőképének alakításában egyszerre van jelen a tradíció és az új iránti erős elkötelezettség.

Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum (Mérnöki Intézet) a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogelőd intézménye 1782-ben kezdte meg működését. A II. József alapította intézményben földmérő, vízszabályozó, térképrajzoló, ármentesítő mérnököket képeztek. Az intézmény 1846-ban József nádor nevét vette fel. Az 1850-es években összevonták a már működő Ipar-tanodával, és létrejött a német oktatási nyelvű Joseph Industrieschule. Ez 1856-tól Joseph Polytechnicum néven működött tovább, majd 1860-ban engedélyezték a magyar nyelvű oktatást. Az 1871-ben létrejött önálló Műegyetemen 5 szakosztályt alapítottak: mérnöki, gépészmérnöki, építészmérnöki, vegyészmérnöki és egyetemes szakosztályt, melyek a mai karok megfelelői voltak. A Gépészmérnöki Karnak az indulás évében 15 hallgatója volt. Ez a létszám az 1881/82-es tanévben már 131 főre növekedett, míg az 1899/1900-as tanévben már közel 800 volt a hallgatók létszáma. A korszerű ipari igényeket messzemenően figyelembe vevő gépészmérnök oktatást bizonyítja az a tény is, hogy az új tudományterületek művelésére külön tanszékeket alapítottak. Az 1920-as évek második felében több olyan oktatási reformot hajtottak végre, melyek célja egyrészt az oktatás korszerűsítése, másrészt a hallgatók túlterhelésének csökkentése volt.


1934-ben új szervezeti keretek között létrejött a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, mely 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézménye lett. Ebben az évtizedben tovább folytatódott az ipari gyakorlattal rendelkező szakemberek bekapcsolódása az oktatásba, új szaktanszékeket alapítottak, valamint bővítették és fejlesztették a laboratóriumokat és gépműhelyeket.


Az 1945 utáni éveknek, évtizedeknek az országban végbemenő politikai küzdelmei a Műegyetemen is éreztették hatásukat. Az 1948/49 fordulóján elkészült a Gépészmérnöki Kar új szakosítási terve, mely szerint a következőkben az alábbi szakokon folyt a képzés: gépgyártástechnológia, hőerőgép-ész, vasúti gépész, épületgépész, áramlástani, hajógépész, vegyipari gépész, textilgépész, emelőgépész és mezőgazdasági gépész. 1955-ben jelentős előrelépés történt a minőségi oktatás irányába, ennek megfelelően az ún. tartós tantervek kidolgozása keretében a tantárgyak számát és a szakok számát is csökkentették. 1984-ben angol nyelven folyó mérnökképzés indult külföldi hallgatók számára, melyben a Gépészmérnöki Kar kezdettől fogva aktívan részt vesz. Később a Kar az orosz nyelvű képzés mellett bekapcsolódott a francia és német nyelvű képzésekbe is. A 90-es évek végére a társadalmi-gazdasági igények függvényében gazdagodtak a képzési formák. Mára ezen idegen nyelvű képzésekből az angol és a német maradt meg.


A Kar jelenlegi képzési palettáján 4 alapképzési (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari termék- és formatervező mérnöki), 6 mesterképzési (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari terméktervező mérnöki, épületgépészeti és eljárástechnikai gépészmérnöki, angol nyelvű gépészeti modellezés) szak áll a graduális képzés hallgatói rendelkezésére. A diplomával rendelkezők részére két szakirányú továbbképzési (hegesztő technológus és energiatermelési) szak, valamint a Pattantyús-Ábrahám Géza Gépészeti Tudományok Doktori Iskola keretein belül folyó szervezett doktori képzés nyújt továbbtanulási lehetőséget.


Az akkreditációs önértékelési jelentés teljes szövege >>>

 
© 2008 BME GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR - Szervezet | Template by Joomla Templates