A Kar története

 

Institutum Geometricum


Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum (Mérnöki Intézet) a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogelőd intézménye 1782-ben kezdte meg működését. A II. József alapította intézményben földmérő, vízszabályozó, térképrajzoló, ármentesítő mérnököket képeztek.

 

A 19. század elejének iparfejlesztési törekvései, valamint a reformkori országgyűlések követelése révén napirendre került egy olyan felsőoktatási intézmény felállításának gondolata, amelyben az ipar számára képeznek szakembereket. V. Ferdinánd 1844. június 12-én írta alá az Ipartanoda létrehozásáról szóló rendeletét. Az intézmény 1846-ban József nádor nevét vette fel, - nádorrá választásának 50. évfordulója alkalmából - s első igazgatója Karácsony Mihály lett. Az Ipartanodában az oktatás 1846 őszén indult meg. A fiatal ipartanoda oktatói és hallgatói jelentős szerepet vállaltak az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban.

 

József Ipartanoda


Az 1850-es években a két mérnökképző intézményt (Mérnöki Intézet, Iparatanoda) összevonták - s az oktatás nyelve a német lett (Joseph Industrieschule). 1856-tól Joseph Polytechnicum néven működött, s 1860-ban engedélyezték a magyar nyelvű oktatást. Az intézmény igazgatója Sztoczek József természettanár volt. Az 1850/51-es tanévtől csak a műtani (műszaki) osztály működött, fokozatosan növekvő hallgatói létszámmal.

 

Királyi József Műegyetem


Az önálló Műegyetemért folyó küzdelem eredményét Eötvös József második minisztersége hozta meg. Eötvös József javaslatát a képviselőház elfogadta, Ferenc József 1871. július 10-én megerősítette, így az 1871/72-es tanévet a Műegyetem önálló intézményként kezdte meg. Az egyetem első rektora Sztoczek József volt.

 

Az 1871-ben létrejött önálló Műegyetemen 5 szakosztályt alapítottak: mérnöki (ez megfelelt a mai építőmérnöki karnak), gépészmérnöki, építészmérnöki, vegyészmérnöki és egyetemes szakosztályt, mely szakosztályok a mai karok megfelelői voltak.

 

A dualizmus kora Magyarország gazdaságtörténetében a modern iparosodás kibontakozásának, a gépi nagyipar kialakulásának és látványos gyorsaságú fejlődésének időszaka. Az ipari fejlődés egyre több jól képzett szakembert igényelt. E cél megvalósulását szolgálta a Műegyetem egyik alapító kara - akkori nevén szakosztálya - volt a Gépészmérnöki Kar.

 

Az indulás évében 15 hallgatója volt a karnak, ez a létszám az 1881/82-es tanévben már 131 főre növekedett, s az 1899/1900-as tanévben majd 800 volt a hallgatók létszáma. A Műegyetem - így a Gépészmérnöki Kar is az 1882/83-as tanévtől első önálló épületében - a mai Múzeum körúton kezdte meg az oktatást. A korszerű ipari igényeket messzemenően figyelembe vevő gépészmérnök oktatást mutatja az a tény is, hogy új tudományterületek művelésére tanszékeket alapítottak.

 

A 19-20. század fordulóján a Gépészmérnöki Karon az alábbi tanszékek működtek:

  • Gépszerkezettan I-II-III.
  • Műszaki Mechanika és Elméleti Géptan
  • Ábrázoló Geometria
  • Leíró Géptan és Géprajz
  • Analitikai mechanika és Elméleti Természettan
  • Mechanikai Technológia
  • Matematika
  • Mezőgazdasági Géptan
  • Elektrotechnika
  • Technikai Fizika
  • Közigazgatástan és magánjog

Az első világháború végén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával új feladatok álltak Magyarország előtt. A trianoni békeszerződéssel bekövetkezett területi csökkenés súlyos aránytalanságokat idézett elő az ország gazdasági életében. A gazdasági stabilizáció - amely nem volt mentes az ellentmondásoktól - az ipar szerkezet átalakítását is magával hozta. Mindezek hatással voltak a gépészmérnökképzésre is. Az 1920-as évek második felében több olyan oktatási reformot hajtottak végre, melynek kettős célja volt: egyrészt az oktatás korszerűsítése, másrészt a hallgatók túlterhelésének csökkentése. 1929-ben a Gépészmérnöki Kar keretében három tagozat szerveződött:

  1. általános gépszerkesztési és gépgyártási
  2. elektrotechnikai (ez alapozta meg a húsz évvel később megalakult Villamosmérnöki Kart)
  3. mezőgazdasági

Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem


1934-ben új szervezeti keretek között létrejött a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, mely 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézménye lett. Az 1930-as években tovább folytatódott az ipari gyakorlattal rendelkező szakemberek bekapcsolódása az oktatásba, új szaktanszékek kerültek megalapításra, valamint a laboratóriumok, gépműhelyek fejlesztése, bővülése valósult meg.

 

A II. világháború alatti budapesti harcok jelentős kárt okoztak a Műegyetemen. Több épület súlyosan megrongálódott. A frontról itthon maradt hallgatókat 1944. december 8-án illetve 14-én indították a Keleti pályaudvarról. A gépészmérnök hallgatók Drezdába kerültek, átélték a bombázás borzalmait. Az egyetem összes épületkára több mint 20%-os volt. A gép- és műszerállomány nagy része megsemmisült, a laboratóriumok használhatatlanokká váltak. Ennek ellenére 1945. április 3-án megkezdődött a tanítás a Budapesten maradt, illetve visszatért tanárokkal. 1945 őszén a Gépészmérnöki Karnak 918 hallgatója volt.

 

Budapesti Műszaki Egyetem (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)


Az 1945. utáni éveknek, illetve évtizedeknek az országban végbemenő politikai küzdelmei a Műegyetemen is éreztették hatásukat. Az 1948/49 fordulóján elkészült a Gépészmérnöki Kar új szakosítási terve, mely szerint a következőkben az alábbi szakokon folyt a képzés: gépgyártástechnológia , hőerőgépész ,vasúti gépész, épületgépész, áramlástani, hajógépész, vegyipari gépész , textilgépész, emelőgépész és mezőgazdasági gépész.

 

A magyar gazdaság és társadalom ellentmondásokkal terhes időszaka vette kezdetét 1948 után, amelyek nem maradtak hatástalanok a műszaki felsőoktatásra sem. Az 1949 után bekövetkezett oktatási reformok két vonatkozásban jelentettek gondot: egyrészt a hirtelen megnövelt mérnöklétszám igényének - amely túlnőtt a realitásokon - függvényében a hallgatói létszám is olyan mértékben emelkedett, hogy sem tanszemélyzettel, sem tantermekkel ezeket nem lehetett kielégíteni, másrészt a szakirányok nagy száma - amely a Gépészmérnöki Karon 11-re növekedett. A Gépészmérnöki Kar nappali tagozatának keretét 1950/51-es tanévtől 450 főben határozták meg, az esti tagozatok 1951-es bevezetésével a kar hallgatóinak összlétszáma 2159 lett.

 

1955-ben jelentős előrelépés történt a minőségi oktatás irányába, ennek megfelelően az ún. tartós tantervek kidolgozása keretében a tantárgyak számát és a szakok számát is csökkentették. A továbbiakban öt szakon: hőerőgépész, gépgyártó, mezőgazdasági gépész, textilgépész és vegyipari gépész szakon folyt gépészmérnökök képzése.

Az iparpolitika ellentmondásai mellett nyilvánvaló lett az értelmiség - különösen a mérnökök - iránt tapasztalható bizalmatlanság. A romló anyagi helyzet, a gazdasági folyamatok átláthatatlansága nem kevés gondot okozott az egyetemi oktatók körében. 1956 tavaszán felgyorsult a történelem Magyarországon. 1956. október 22-én este a Központi épület Aulájában megtartott nagygyűlésnek jelentős szerepe volt a forradalom elindításában.

 

1967-ben egyesült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem. Az egyesítés után a járműgépész valamint az anyagmozgatási szak átkerült az újonnan létrehozott Közlekedésmérnöki Karra. 1970-es évek elején a nappali tagozaton az alábbi szakokon folyt képzés: gépészmérnök, gépgyártástechnológia, erőgépész, mezőgazdasági gépész, textiltechnológia, vegyipari gépész és műszaki tanár.

 

1984-ben bevezetésre került az angol nyelven folyó mérnökképzés külföldi hallgatók számára, melyben a Gépészmérnöki Kar kezdettől fogva aktívan vett részt. Később a Kar az orosz nyelvű képzés mellett bekapcsolódott a francia és német nyelvű képzésbe is.

 

A 90-es évek végére a társadalmi-gazdasági igények függvényében gazdagodtak a képzési formák. Az egyetemi szintű okleveles gépészmérnök képzés mellett  energetikai mérnöki valamint ipari termék- és formatervező mérnöki képzés indult el. A 2000-es évek közepéig főiskolai szinten gépészmérnököt és energetikai mérnököt képzett a Gépészmérnöki Kar.

 

A 2005/2006. tanévtől kezdődően e képzési formákat fokozatosan felváltotta a kétciklusú (BSc-MSc), bolognai-i rendszerű struktúra. A Kar jelenlegi képzési palettáján 4 alapképzési (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari termék- és formatervező mérnöki), 6 mesterképzési (gépészmérnöki, energetikai mérnöki, mechatronikai mérnöki és ipari terméktervező mérnöki, épületgépészeti és eljárástechnikai gépészmérnöki, angol nyelvű gépészeti modellezés) szak áll a graduális képzés hallgatói rendelkezésére. A diplomával rendelkezők részére két szakirányú továbbképzési (hegesztő technológus és energiatermelési) szak, valamint a Pattantyús-Ábrahám Géza Gépészeti Tudományok Doktori Iskola keretein belül folyó szervezett doktori képzés nyújt továbbtanulási lehetőséget, ahol évente 10-15 hallgató szerez doktori fokozatot.

 

Napjainkra a gépészmérnöki szakma elismertsége ismét igen magas a társadalom részéről, 2012-ben már a felvételiző hallgatók körében Magyarországon a legnépszerűbb szaknak számított. A BME Gépészmérnöki Kar négy alapszakára (Gépészmérnöki, Mechatronikai mérnöki, Energetikai mérnöki, Ipari termék. és formatervező mérnöki) a legnehezebb a bekerülés, a felvételi pontszámok messze a legmagasabbak. Nem véletlen tehát, hogy évek óta a munkáltatók körében a BME Gépészmérnöki Kar Magyarország legnagyobb presztizsű műszaki kara.

 

A Gépészmérnöki Kar és jogelődjeinek dékánjai

 

A Gépészmérnöki Osztály dékánjai: 1871 - 1934

Bielek Miksa 1871/72 - 1874/75
Dr. Wartha Vince 1875/76 - 1876/77
Nagy Dezső 1877/78 - 1881/82
Dr. Ghyczy Géza 1882/83 - 1884/85
Dr. Schuller Alajos 1885/86 - 1886/87
Fölser István 1887/88 - 1890/91
Asbóth Emil 1891/92 - 1897/98
K. Jónás Ödön 1898/99 - 1900/01
Rejtő Sándor 1901/02 - 1903/04
Lázár Pál 1904/05 - 1906/07
Dr. Wittmann Ferenc 1907/08 - 1909/10
Zipernowsky Károly 1910/11 - 1911/12
Czakó Adolf 1912/13 - 1913/14
Bánki Donát 1914/15 - 1915/16
Schimanek Emil 1916/17 - 1917/18
Herrmann Miksa 1918/19 - 1919/20
Dr. Bresztovszky Béla 1920/21 - 1921/22
1925/26 - 1926/27
Dr. Szabó Gusztáv 1922/23 - 1924/25
Dr. Heller Farkas 1927/28 - 1928/29
Dr. Misángyi Vilmos 1929/30 - 1930/31
Pöschl Imre 1931/32 - 1932/33
Dr. Pogány Béla 1933/34 - 1934/35

A Gépész- és Vegyészmérnöki Kar dékánjai: 1934 - 1949

Dr. Pogány Béla 1934/35
Dr. Vendl Aladár 1935/36
Dr. Verebély László 1936/37
Dr. Sigmond Elek 1937/38
Dr. Pattantyús-A. Géza 1938/39
Dr. Zemplén Géza 1939/40
Vajda Ödön 1940/41
1946/47
1948/49
Dr. Náray-Szabó István 1941/42
Dr. Abody Előd 1942/43
Dr. Csűrös Zoltán 1943/44
Dr. Liska József 1944/45
Dr. Plank Jenő 1945/46
1947/48

A Gépészmérnöki Kar dékánjai: 1949 -

Dr. Vörös Imre 1949/50
Dr. Rázsó Imre 1950/51 - 1952/53
1963/64 - 1964/65
Dr. Gruber József 1953/54 - 1954/55
Dr. Reuss Endre 1955/56 - 1956/57
Dr. Rácz Elemér 1957/58 - 1962/63
(Kunos Kornél megbízott dékán) (1964/65)
Dr. Varga József 1965/66 - 1971/72
Dr. Béda Gyula 1972/73 - 1980/81
Dr. Strommer Gyula 1981/82 - 1986/87
Dr. Artinger István 1987/88 - 1990/91
(Dr. Vajna Zoltán megbízott dékán) (1990/91)
Dr. Vajna Zoltán 1991/92 - 1993/94
Dr. Molnár Károly 1994/95 - 2000/01
Dr. Penninger Antal 2001/02 - 2007/08
Dr. Stépán Gábor 2008/09 - 2011/12
Dr. Czigány Tibor 2012/13 -
Dr. Németh József: A Gépészmérnöki Kar 130 éve című, 2003. évben kiadott összeállítása alapján

A Gépészmérnöki Kar vezetői az 1972-es évtől

 
© 2008 BME GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR - Szervezet | Template by Joomla Templates